Látni, hogyan vész el minden
míg egy székben ülök tétlen,
Érezni mellemben a vad medve táncát,
mikor karmaival tépked szívem meredélyén;
Nincsen mélyebb barlang, nincs sötétebb erdő:
Futottam, szaladtam, de nem maradt már semmi,
Hát elernyed a testem, csak a lelkem éber,
Látni akarom még égő szemeimmel;
Átadom testemet minden fájdalmával,
sikamlós vörös pecsétjét elmúlt hibáimnak,
Mosolyogva nézek zsigere mélyére
átölelem végül teljes szeretettel.
2007. április 21.