Elveszett a fönt, elhagyott a lent
Levegőbe dermedt zuhanó pohár lettem,
Megrekedve egy lélegzet közepén
– Kifújjam-e vagy bent tartsam?
Csak a szemem forog idétlenül,
Figyelve mellkasom türelmetlen feszülését
Hogy még dobban-e, vagy itt van már a vég?
Hosszú pillanatban, nem is tudni miért…
Csak legyen már vasárnap,
Ébredjen egy szép nap, az új hét
Vesse szét minden bizonytalanság
Végtelen börtönét,
Adja a kezét, vegyem kezembe
Adja a vállak görbéjét tenyerem ívébe
Hajszála ringassa bizonytalan csónak ujjaim
Méz ízét akarom érezni megint…
2007. augusztus 3.