Hónap: 2008 június

Eleven húsommal ordítom,
Létezésem erejével szakítom szét,
A múlt mérgezett porhüvelyét.

Temetni itatom testemmel fel,
Tüdőmmel lélegzem be mélyen,
Hogy marja testem végleg át.

Söpörje sörtével zsigerig,
Acél késsel vájja csontomig,

Lánggal írtsa még rejtező sellődalát.

Haljon el a kén ízű ragyogás,
Ne fájjon a hamis üveg csillogás,
Hordja el szélszárnyú madaram hamvadó porhviharát.

2008. június 26.

Amint a bort kiinnád
Olyan most üres pohárnak lennem;

Minden ízzel teli,
Még éppen nedves falú, hűs
Benne hordva ott van
Az összes édes emlék;

Ahogy kezedből hullanék alá,
Olyan most lebegni a végtelenben,
Elmélázni az oktalan dühön,
Várni a békítő, robbanó ölelést,
S vékony testem szilánkjain
Látni még a múlt elszökő cseppjeit.

2008. június 2.