Amint a bort kiinnád
Olyan most üres pohárnak lennem;
Minden ízzel teli,
Még éppen nedves falú, hűs
Benne hordva ott van
Az összes édes emlék;
Ahogy kezedből hullanék alá,
Olyan most lebegni a végtelenben,
Elmélázni az oktalan dühön,
Várni a békítő, robbanó ölelést,
S vékony testem szilánkjain
Látni még a múlt elszökő cseppjeit.
2008. június 2.