Skip to content

484. Megtisztulás

Eleven húsommal ordítom,
Létezésem erejével szakítom szét,
A múlt mérgezett porhüvelyét.

Temetni itatom testemmel fel,
Tüdőmmel lélegzem be mélyen,
Hogy marja testem végleg át.

Söpörje sörtével zsigerig,
Acél késsel vájja csontomig,

Lánggal írtsa még rejtező sellődalát.

Haljon el a kén ízű ragyogás,
Ne fájjon a hamis üveg csillogás,
Hordja el szélszárnyú madaram hamvadó porhviharát.

2008. június 26.

Published in2008Lhotka LászlóVersek - Poem