Hónap: 2021 március

Én nem tudtam, hogy így fáj,
Mikor semmi nincs.
Mikor már csak körbe vesz
Az üres lebegés.
Mikor már csak egyedül él
Bennem az életem.
Egy egész születés és halál,
A végtelen.

Annyi hang, annyi test,
Annyi kép, annyi est:
Félek kis sárga félhomályban
Hová annyit menekültem.
Volt aki elkísért és volt
Akire vártam, de lelkem maradt;
Én már itt vagyok egészen, veled;
Hallgatom ahogyan létünk neszez.

Nincsen oly’ mély tenger a szívben
miben elmerülve egészen
életünket látjuk viszont Szivem;

Nem jön már lelkesen barát sem,
Nem ölel annyi boldog könnyel
Mint akkor szerelmesen;

Behunyt szemmel keresem halkan,
Lent, valahol nagyon mélyen:
Ahol érint, fogja kezem, jön velem…