Nincsen oly’ mély tenger a szívben
miben elmerülve egészen
életünket látjuk viszont Szivem;
Nem jön már lelkesen barát sem,
Nem ölel annyi boldog könnyel
Mint akkor szerelmesen;
Behunyt szemmel keresem halkan,
Lent, valahol nagyon mélyen:
Ahol érint, fogja kezem, jön velem…