Nem vártuk a Májust,
Ünnep volt minden együtt töltött nap,
S a villamos a körúton dobogott,
Füstbe burkolózva hallgattuk,
Forgott a bakelit;
Néha már pereg a húr ujjaim alatt,
Talán négy akkord, mégis te vagy,
Apámban nem hiszek, nem is hittem,
S minden kimondott szó jó nekem a csendben,
Megannyi kiáltástól mentett meg engem;
Nekem elég ha a testvéred ír egy dalt,
Hiányzott annyi minden, én nem hiányoztam
Bármerre mentem, velem voltak egészen egyszerű emberek,
Volt zuglói kamasz lány, de nem lett meg
Az én városom se hétfőn, se vasárnap délután;
Csomagokkal vártam, de már nem indultam el,
S te mondtad nézzünk fel, Őt is te kísérted el,
Hol sosem rontjuk el, de nem igaz.
Én is ott állok majd a Körben, s engem is
Te kísérsz majd, akkor találkozunk mind.
Köszönöm: Lhotka Laci
2022.08.28.