Be akarom zárni:
a sok kis kereket,
Egymásba érve nézni:
Hogyan futnak együtt;
Dobozba rakni ami fáj:
A színeket, a hangokat, az ízeket;
Felrázni, magam,
Elrejtve a könnyeket;
Kis acél húrt a szívemből feltekerni,
Nem baj ha vág,
Csak feszít, itt jobb lesz már;
A dacos ego-t a percnek,
A tehetetlent az elmúló órának,
A véknyan szaladó reményt…
Majd ujjaimmal tekerni őrülten visszafelé…
Puki emlékére…
Gather ye rose-buds while ye may,
Old Time is still a-flying;
And this same flower that smiles today
Tomorrow will be dying.
The glorious lamp of heaven, the sun,
The higher he’s a-getting,
The sooner will his race be run,
And nearer he’s to setting.
That age is best which is the first,
When youth and blood are warmer;
But being spent, the worse, and worst
Times still succeed the former.
Then be not coy, but use your time,
And while ye may, go marry;
For having lost but once your prime,
You may forever tarry.
Lincoln halálára
Ó, kapitány, kapitányom, a bősz út véget ért.
A hajó minden bajt kiállt, s mi elnyertük a célt.
Közel a rév, harang zúg és tombol a nép ma mind,
szemük szilárd, bátor, komor hajód követve int.
De ó, szivem, ó, szívem,
mily folt piroslik ott.
A kapitány a padlón
kiteritett halott.
Ó, kapitány, kapitányom, kelj, s a harangot halld!
Kelj! Érted pattog a zászló. Érted a trombitahang.
Érted a sok szalagozott csokor s a parti lárma,
Érted, feléd ing, hív a nép, arcával is vigyázna.
Jer, drága jó apám,
kezem fogná karod.
Rossz álom, hogy a padlón
tetemed hűlt, halott.
De nem szólsz kapitányom. Az ajkad vértelen.
Ütered nem dobog atyám, nem érzed már kezem.
A hajó épp horgonyt vet és az útja véget ért.
Félelmes útról győztesen jön, elnyerve a célt.
Ujjongj ó, part és csengj harang,
én zordan gyászolok.
A kapitány a padlón
kiteritett halott.
Fodor András fordítása