Be akarom zárni:
a sok kis kereket,
Egymásba érve nézni:
Hogyan futnak együtt;
Dobozba rakni ami fáj:
A színeket, a hangokat, az ízeket;
Felrázni, magam,
Elrejtve a könnyeket;
Kis acél húrt a szívemből feltekerni,
Nem baj ha vág,
Csak feszít, itt jobb lesz már;
A dacos ego-t a percnek,
A tehetetlent az elmúló órának,
A véknyan szaladó reményt…
Majd ujjaimmal tekerni őrülten visszafelé…
Puki emlékére…