A magány kőbe zárt szíve is megtörik,
Elengedi foglyát egyszer, s eltűnik.
De engem fogva tart az eltűnő remény képe
Vágyom rád; benned keresek valamit,
ami életemhez tartozik…
Agyamban képek és hangok
Lelkemben visszhangok
Őrülten keresek valamit, kereslek téged,
az utat ami hozzád vezet.
Kezemen bilincs
Torkom kiszáradt
és semmi nem jut eszembe.
Túl nehéz szólni
Nehéz válaszolni – el nem mondott kérdésekre.
Zúgó agyadban gondok tornyosulnak
Engedd szívedhez szemem
Lelkedhez szívem
Engedd, hogy a közeledbe mehessek.
Adj reményt,
Világítsd meg az utat
A hozzád vezető utat.
A kudarcok mind letörtek,
de a vágyak égig értek.
S néhány sietve leírt mondat miatt nem érthetted meg:
Hogy mit gondolok, hogyan érzek.
Engedd, hogy a közeledbe mehessek.
Talán szárazföld lehetek, vagy legalább is sziget az életed vizén
Csak engedd, hogy partra sodorjon egy hullám…