Skip to content

395. Éjjel

Fekete köpenyét veszi
Az éj, foltos öreg vászon
Csillag ég;

A szemek távol, más
Tájakon járnak, látod hull
A könny;

És olyan mélyről
Érzem ahogy meghasad
A szív;

És senki aki hallja, senki ki
Látja, sötét magányában
Az elmúlt időt.

2001. július

Published in2001Lhotka LászlóVersek - Poem