Úgy ülsz dobozban csendben,
Ahogy szíved elhagyott,
A vér kiszáll, testeden
Az élet hagyott nyomot
Nyisd, szakítsd szét mellkasod,
Ordíts dühöt, átkozó szitkokat
Mert tőrbe csalt a tündér megint valakit
S azt kérdezed: miért te vagy?
Ne öld meg a szépet, s a jót ott
Belül kérlek, csak hallgass, hallgass
Felejtsd, nézzed: egy szárnyas,
Színes lepke, fényes angyal lény,
Hogyan fújja rád gyógyító csillag porát
Gondolj ránk, s látom
Szájad szélén görbül az él
Mert tudod gondolunk rád,
Édes könnyed hulljon
Cseppenként dobd el magadtól
A szerelem mérgezett italát!