Skip to content

422. Valami út végén

Végtelen kövek végén,
Vége nincs fák után,
A világ túl felén
Fel nem jött napnyugtán;

Lennék most fáradtan,
Hold sugarában tündökölve,
Járnék az árnyékban,
Nagy tenger szélére dűlve;

Zuhannék, valami út végén,
Meg nem lelt kincs fokán,
Átesve a földtekén,
Álom messzi lét múltán;

Szívdobogástól szemnyugvásig,
Még meglássalak
Valahol, valami út végén,
Még megtaláljalak.

2002. október

Published in2002Lhotka LászlóVersek - Poem