Skip to content

436. Hidak magasban

(Hazafelé)

Arcomon szalad a szél
Suhanok öntött utakon
A folyó felett hazafelé

Végtelen fényei köszönnek
Derűvel ellepve
Kívánnak jó estet

S ahonnan már látom a túl partot,
Ahogy közel a furakodó fényszennyezés,
A város falaiból kinőve
Hidak állnak magasban

Apró lámpák lánca írja
Őket az éji égre
Egymásban, egymást megkerülve
Olyan távoli szabadban

Éjben ágaskodó darutornyok,
Karcsú acél szobrok
Fénylő koronái

S máris csak csillagok
Ők is, kik még elköszönnek
Szél játékai, s némán figyelnek

2003. április 07.

Published in2003Lhotka LászlóVersek - Poem