Állok az időben
Mint zöld szobor
Lábamnál moha lep el
Szememből kifolyó, rám száradt
Fekete könnyek:
Fák gyűrűi, időtlenek;
A vándor madár
Hányszor köszönt el már válamon,
S néha egy kis darab lehúll,
Az érc haza tér
S a többi álmodik:
Földbe vágyik vissza mind.
2003. május 1.