Árnyékos falak közt
Rejtezve bújunk
Éltető Atyánk, S Anyánk
Kitárt karjai elől;
Az éji ég tüzeit fújják el
Halott lángjaink,
De én még szomjazom
A friss forrás ízét,
Vágyom a köveken
Csengő csobogást;
Pedig az élő dombokról
Űzzük ki testvéreink léptei nyomát;
S ahogy elfogy a szó
Mi a tettről beszélhet:
Fordul a kés már,
S a kézbe szúr.
2003. május 27.