Bele néztem a haldokló nap pirosába,
Úgy szállt alá mint a síró Főnix madár;
Suhantam és a fák gyermekein szitált a fény,
Aztán az első csillag maradt csupán,
Ő dalolta ne sírj testvérem megállj!
Arcomra folyt a hold,
A szomjas föld itta,
S szívta el, ne lássák most
Bánatom a buta csillagok.
2006. nyár