Egy arc a semmiből:
Rám néz, rám kacsint
És én csak némán nézek át két szemén
Ma már nem mond semmi újat senki sem
Ma már nem ér semmit egy kiégett agy parancsa
Tegnap, túl sok volt a kétely,
túl sok hazugság hangzott el.
És, nem érzed a fények mennyit érnek,
Az éjszakában folytatódik az élet
Talán néhány év múlva,
Kérdőn gondolsz a múltra
Jelenné válik a még távoli jövő
De ma, egy arc a semmiből
Megjelent , és azt kérdezte tőlem:
Mit ér a jövőd, ha úgy telik el a múlt,
Hogy semmivé lesz ?
Talán tenni kéne valamit
-Azt hiszem, igen …
De én nem azt teszem amit elvárnának tőlem
Keveredik bennem a múltam, és az
Elképzelt jövőm
És hiába keresem, nem találom az utam