Skip to content

32. Eső áztatja az ős humuszt

1.
Eső áztatja az ős humuszt
Híg sárrá olvadt a
Kőkemény agyag
Földrögöket mos el
Hirtelen támadt patak

Sötét fellegek
Függönye vonja
Be az eget;
Vihar támadt

Fújj szél, el
Nem fújhatsz!
Hullj eső,
El nem áztatsz!
-Izzó cseppjeiddel

2.
Hol van a
Nyár és a tavasz?

Napba néztem
Fényben állva
S könnybe lábadt
Szemmel járva
Néztem az
Erdőt s a tavat

Most itt állok
Viharok közepén
Dacolok széllel
Könnyedén

Jöjj orkán
Fújd át szellemem
Tisztítsd meg
Vihar: életem
Töltsd fel
Agyam villámoddal

S tombolj csak!
De csavarj ki
Száz fát tövestül
Árassz el várost
Mindenestül

Csak magadat
Emészted el

Én magamba gyűjtöm
Minden haragod
Erőm merítem belőled
Neked át adok minden bánatot

Published in1994-1996.08.06Lhotka LászlóVersek - Poem