Behunyod szemed
Amint a szemhéjak
Elnehezülnek ólom gyanánt
A világ kint reked;
Sötétbe taszít a csönd
Csak az erek,
S a szív dobogás …
Aztán a tiszta hangok
Csendülnek
Lágyak, de erősek
Körbefolynak, pihentetnek
Könnyeden lebegnek
Elragadnak, úszva visznek
A két héj mögé,
Való álomba,
Ébredés a Világba,
Végtelenbe, mi
Belőled indulva
Eggyé lesz ismét
A Magba’
Teremtésbe és
Halálba
Megismered sosem látott
Önmagad
Ott leszel,
Hol ott van minden
Rezdülésed, nyugodalmas
Békés élet
Látod mind
A fájdalmat, a terhet
Látod magad mint
Térítenek el téged
Mint nyögi igájukat tested
Mindezek lágyan
Úsznak el előtted,
Mint mikor a filmet nézed
Most távol állnak tőled
Mikor szólnak e szirének
Búgnak, zenélnek
Zendülnek mély frekvenciák
Megreszket belé a tüdő
Miközben áramlik belé a levegő
S szerte küldi a vér
A testben mindenfelé
E langyos borzongást
Engedd, hogy vigyenek tovább
Engedj az érzéseknek
Meleg fény járja át
Azt az Ego-tól
Hajtott, ködös igát
S beteljesít az üresség
Társaddá szegődik
A magány
Ahogyan új kezdődik,
De majd ez után
Lesz a világ,
S rajta milliónyi barát;
Tiszta, fehér lélek
Jár át
Vedd hát a szeretetet
Az Isteni adományt