Skip to content

59. Édesanyának

1.
Hogyan is kezdhetném
Versemet Neked
Régóta írnék
Verset Teneked

Felnőttem félig,
Külsőleg,
Mert felnőtt igazán
Sosem leszek

Nem hagyom,
Hogy olyan legyek,
Mint itt a földön
Az emberek

2.
Felnőttem félig,
S eszmélek
Nézek, látok
S már értek, megértek

Ezt, azt,
Az életet,
Az életem,
Az életed

Hidd el megértem
A sok apró gondot,
Hogy a sok apró dolog
Mit jelent neked

3.
Megértem,
És azt is tudom
Ezt más úgy sem
Érti meg

Igaz, hogy nem
Azt teszem sokszor
Amit mondok,
Nem úgy teszem ahogy mondod,

De értem én,
Érzem én
Csak te nem tudod
Hogy érzek én

4.
Más világban élek
Más fontos nekem
Talán megérted majd,
Egyszer biztosan
Nem leszünk oly távol
Örömben, bánatban
Most is sírok ha sírsz – magamban
Nevetek ha nevetsz

Hidd el
Értem én
Érzem én
Szeretlek én – nagyon

5.
Csak hagy egy kicsit
Szabadon
Nyeljen el egy kicsit
A vadon

Miután eltelik kis idő
S visszatérek
Majd várunk egymásra
Újra boldogan

Ahogy két szerető
Lélek
Csak ne aggódj
Hagy mindent rá

6.
Mindenkire;
A becsület fél erény,
Ha nem él a józan ész
Nem lehetsz mindenkinek
lelkiismerete

Published in1994-1996.08.06Lhotka LászlóVersek - Poem