Skip to content

74. A fájó emlékekről neked

Éjjel, ha eljön
A telihold,
S felkelsz,
Mert arcodba
Szórja fényét

Gyertyát gyújt
Hideg ujjad
Miközben rájuk
Gondolsz …

S bánat könnye csöppen,
Szíved remeg
S nem hiszi,
Még szeret …

De felhők árnyékolják
El a ragyogó holdat
A gyertyát
Elfújja a huzat

Aludj hát,
Tudod, éjjel
Meghalunk egy picit
Mindannyian

S vannak akik
Tovább alszanak
De téged még sokszor
Ébreszt a kelő nap

Ők már máshol járnak,
Égben szállnak,
S vigyázzák
Féltőn álmodat

Ők éjjel a csillagok
Melyek ragyognak,
Tündökölnek, boldogok

Éjjel meghalunk egy picit
Mindannyian
S akik reggel tovább álmodnak

Már más égben szállnak
Más tájon járnak …

Ők a fényes nap,
Égben a felhők,
S fák között a szél …

Árnyékok ők
Vigyázzák léptedet,
Ne féltsd hát őket
Elmentek…

Published in1994-1996.08.06Lhotka LászlóVersek - Poem