Ma reggel eljött a tél
Elvitte szívem tavaszát
Hóval, s dérrel fedte el
Előttem az utat
Egy elszáradt
Rózsa szál
Jéggé dermedt
Szirmait vérként hullatá’
Ez maradt
E fej nélküli csonk
Mely zordan hóban áll
S intő jel marad
Hogy vezessen mindig
Ne hagyjon állni csak
Vigyen, vigyen tovább
Mert e világon szerelmet
Semmi nem ad,
Nem teremt nekem
Csak vár a fagy