Ott voltam, mert
Elhívtatok
Én boldog voltam
Hisz még senki
Nem hívott
Ott voltam, pedig
Nem látott senki
Amikor körbenéztem
Emberek álltak körülöttem
S egyedül voltam
Akár egy szellem bolyongtam
Holtan
S te egy rohanó üstökös
Voltál
Olyan volt mintha
Filmet néznék
Anyád szeret
Testvéredet boldogan ölelted
És mikor apád
Örömmel ölelte
Magához lányát
S te elbújtál
Mélyen karjai között
Sosem felejtem el
Megtudtam, hogy
Mit nem éreztem sosem
Szép volt
Egy pillanat, ami
Számomra örökké tart
És még te mondod, hogy
Egyedül akarsz élni
És nekem mi marad belőled
Néhány egymásra fényképezett
Kép
Sötét, rosszul kidolgozott
Pillanat
Néhány kedves
Gondolat
A múlt, mindig a múlt
A tegnap
Nem akarom, hogy
Elmúljon ez az érzés
Amit érzek most
És még mindig emlékszem
Ahogy lépdelek
Egyre gyorsabban
Hazafelé
Nem várva villamost
Csak megyek
A megállók mellett
És legszívesebben
Elmennék bármerre
Csak haza ne
Még Ne
Nem találom helyem
Nem vagy mellettem
Senki lettem
Se munkám
Se életem
Ott kellett hagynom
Mindent a fényt, a színházat
Apád, anyád, téged
Az életed
És olyan kicsinek éreztem
Magam
S te is olyan magasról
Néztél le rám
Igen, úgy éreztem
Azt szeretnéd, hogy
Bár ne lennék
Ott
Azt hiszem most
Befejezem
Se vége
Se hossza
Beszédem
De azt még elmondom
Nem volt még szebb
Karácsonyi ajándékom
Mint Isten pénze
S nem voltam olyan
Boldog semmitôl se
Mint egy szürke kis
Egértôl
Pedig úgy érzem
Nem kaptam volna, ha
Kést a kezedbe nem adtam volna
De mindez már nem érdekes
Sok boldogságot
Neked!