Biztatás
Valami olyan érzésekkel telve várom a jövőt, mint amilyenekkel a múltba látok. Ez adja az egésznek azt a kiszámíthatatlan hangulatát, amiről sosem tudhatod, hogy merre billenti a mérleg súlyát. Pusztít, rombol, öl; vagy magával ragad, elsodor, melegséggel önt el. Lehet-e örülni egyszerre valaminek, lehet-e tartani attól, utálni, esetleg rettegni tőle? Felteszi biztosan mindenki magában ezeket a kérdéseket, ha az életről gondolkozik. Nem tudom mikor. Én most teszem. Most jöttem rá már néhány éve ezt teszem. Kérdezek, kérdezek. Nem hagyok választ adni. Azt nem szabad, vagy nem merem. Mozog az ujjam, de nem írok. Hangok törnek elő a torkomban rezgő hangszállak oltáráról: némán. Az önkifejezés pusztulásáról szólnak.
Valaha nagy művészek bátorságának adatott megismerni az emberi testet. Érezni harmóniát, diszharmóniát. Egyéneket rakni a tömegbe, vagy élettelen tömegeket fényképezni. Miért voltak nagyok? Miért voltak mások mint mi?
Ma azt mondja mindenki: mindent tudunk már arról, vagy: már réges-régen kitalálták, leírták, elmondták, értjük. Ők voltak, igen akiktől mindezt kaptuk, s ma is itt élnek közöttünk, ők és mind akik adtak, adnak. De mi, most, képesek vagyunk-e, akarjuk-e érteni mindazt ami körülvesz mindannyiunkat? Merjük-e puszta szívdobbanásunkat hallgatni a fák közötti csendben; nevetséges? Rád merek-e nézni? Megfoghatom-e a kezed, véletlenül hozzád érhetek-e, s nem nézel-e rám: és szemed nem mondja-e nekem, hogy elakarod lökni a testem: tűnjön el?!
Esetleg ostoba, naiv, lenéző, bocsánat kérésre ingerlő mosolyod fogad megalázni. Pedig talán olykor lant finom húrjaihoz érek, s csak lelked nyakadba erőltetett dugasza zárja el szíved, s gondolataid tökéletes áramát. Talán énekelned kéne, zajt okozni! Levelet morzsolni, kartonra ragasztani. Színeket vászonba döngölni, tollat ragadva papírra dobni azt amire büszke vagy: élek!
Még ha nem is látod minden nap a nap fénylő, acélon is átrobbanó ölelését, ha minden percben késekkel dobálják öntudatodat; ha házakat bombáznak le melletted; ha elveszik az életet körülötted: addig élj míg dobog a szíved, csak addig élj, ne többet!