Skip to content

108. Szerettél engem…

Szerettél engem egy éjszakán
És kitartó voltál
Mert eltartott reggelig,
Aztán kijelentetted,
Hogy legyen vége
Búcsúzzunk és
Menjünk végre
Részedről ennyi volt…

Becsukom a szemem
Mindig látlak
Ha befogom a fülem
Téged hallak
Arcomon érzem még
Leheleted…
Mond, tényleg ennyi volt?

Nem emlékszel már
A csillagokra
Akik először
Láttak boldognak
Minket,
S felhőtlenek voltunk
Mint a hold előtt az ég
Hogy aztán össze szedjen
Újra minden viharfelhőt

Hol van már az a pár nap
Mikor csak fogtam a kezed
S a földön fekve
Néztük az eget

Tudom mindent
Én rontottam el

Szerettél engem egy éjszakán
És igazán nem kérhetek többet
Így is messzire nyúltam…
Az érzéseidben, hogy kérlelhetnélek

De csak egyet adj
Egy igaz barátságot
Végleg….

Published in1994-1996.08.06Lhotka LászlóVersek - PoemZsófi Versek