Skip to content

114. Nem tűnhetsz el

Nem tűnhetsz el
Nem menekülhetsz
Nem futhatsz el
Most nem bújhatsz meg

Egyedül vagy
Nincsen aki befogad
Csöndesen állsz a tér
Közepén, csak
Bambán bámulsz befelé
– lefelé…

Eltűnnek a házak
Az utcán
Az emberek
Ujjal mutogatnak
Rád mosolyognak
S át néznek
Ha rád néznek

Most te vagy közöttük
Az idegen test
Szemük lázasan
Ufonautát, vagy
Bérgyilkost keres

De csak te vagy
S veled egy millió gond
Miről egy dicső polgár
Boldogan lemond

S ha útjukban is vagy:
Nem tűnhetsz el
Nem menekülhetsz
Nem futhatsz el
Már nem bújhatsz meg !
Sehol !
Ha vízbe estél
És nem fulladsz meg
Rá kell jönnöd
Nem hallhatsz meg

Ha a tél hidegétől
Sem fagytál meg

Nem hallhatsz meg !

Nem, nem
Nem…  Nem…

Published in1994-1996.08.06Lhotka LászlóVersek - Poem