Skip to content

119. Életre ítéltek

Minden nap eljön a reggel
Minden reggel újra feljön a nap
Pedig azt hittem talán
Elvéti egyszer
De nem

Csak én vagyok olyan
Hogy elvétek mindent
Olyan lemondó
Ne is mond
De egyszer véletlen
Ott az ismeretlenben
Életre ítéltek régen

Lábamon kolonccal
Dobtak az élet kútjába
Ordítottam,
Hiába

Életre ítéltek
S életem célja a halál
Tudom nem lesz könnyű
Míg végre
Megfosztom testemet lelkemtől
S beáll az agyhalál
Az lesz a nagy halál
Életre ítéltek
Szörnyű
Tudom hogy nem lesz
Ez könnyű

Szárnyam szegett
Lábam remeg
Könnyű vagyok
De az utolsó percben
Mindig oly könnyen vesztem el
Az eszemet

Beteg vagyok
Beteg nagyon
Tudom lesz majd
Valami ami megőrjít
Végre egy szép napon

Published in1994-1996.08.06Lhotka LászlóVersek - Poem