Skip to content

124. Ne nézz rám

1.
Magasba száll fel
Ordításod
Küszködő rohammá váll’
Sírásod

Egy vonaton zötyögő
Őrület
Síneken kattogó
Gördület – rémálom

És tehetetlen
A mozdulat
Néma vagy
Béna vagy

Leszíjazták karodat
Megkötözték lábadat
Átmossák az agyadat

De nem fáj
Nem érzel már kínokat
Éled tovább a napokat

2.
És ha törött lábadon
Eltört a sín
Mert egy vonat
Száguldott át
Az idegpályán:
Ne kiabálj !
Tudom hogy fáj
Ne ordibálj !

Ne nézz rám !
Ezt én nem tehettem !

Published in1994-1996.08.06Lhotka LászlóVersek - Poem