Skip to content

140. Elvétetett …

1.
Tűvel szúrnak
Késsel vájnak
Izzó vassal
Nyomot hagynak
Semmi
Mindez nem fáj

Nem olyan mint a
Lelki kín
– Agyhalál

Tegnap volt ?
Vagy régebben már
Ellopták mindenem
Semmi
Nem fáj

Csak eldobtak
Úgy mint mindig
Életlen késsel
Vágták el életem
Szálait

2.
S én csak tartozni
Szeretnék hozzá
Mint örökzöldfához a levél
Igazán nem is a teste kell
Csak az a lény ki benne lakozik

Szeretném ha szeretne
Szeretnék jó lenni vele
Adni mi kel neki
Megakarom védeni

Mert ő volt az,
Ki egyedül viszonozta
Szótlan szomjamat
S csak ő lehet, ki
Lehűtheti forró lázamat

Nem kell a nappal
Nem kell az éjszaka
Csak hogy ő ragyogjon
Vezessen bárhova

3.
S elragadta őt
Tudatlan Szőke
A sors ily mostoha
annyira hiányzik
Mindig nekem kedves mosolya

S elvétetett általa
Megfosztotta tőlem ő
Ismeretlenül őt

4.
Ő kísérheti
Bármikor, bárhová
Én virágom szétszakad
Rohanok utána
S talán ő biztat

Elvétetett ő, s az ész
Semmi
Nem fáj
Csak ő
Az  egész …

Published in1994-1996.08.06Lhotka LászlóVersek - Poem