Az acélfolyó
Szürke hullámain
Megtörik a fény
Mélyen hívogató, kemény
Napkorona hasít
Kopottá, unottá lassít
Pedig forr még a dobogó gép
Hevíti az ér vérét
De már nyugszik
Az agyhasadás
Áldott éji kóma kap el
Az acél folyó
Szürke hullámain
Elmereng borongó
Tekintetem
S dagadó, eres
Látószervem
A világon
Pihentetem
Lábam betonba köt
Megdermed a mozdulás
Pedig tennék már valamit
Legyen bár földindulás !
De már nyugszik
Az agyhasadás
Az álom éjjel mégse jön el …