Skip to content

168. Világkép, ember, én, remény

Földi kép:
Ó vihartól sújtotta tölgy
Ó széltől hajlott búza
Ó mérgektől vergődő kismadár

1.
Ó érzelmekkel sújtotta emberek
Emberekkel sújtotta Föld
Szenvedek !

Mert szívembe tapos a szív !

2.
Ó tudással megvert lét
Lélekkel súlyként tömött test
Mely különben pilleként száll
Hisz látod a nyugalmat arcukon
Mikor elváll’

És ember húzza embert
Súllyal még megtömködi
Mint dohánnyal a pipát
S rágyújtva hamuvá égeti

Ez hát az ember

3.
Ámulok, bebábozódva bámulok
S ha arra jön egy ravasz
Pipa tömködő tavasz
Én önön dohányom égetem
S szív, szív az életem

Ez vagyok én

3.
Ó emberrel sújtotta emberek
Ó szívvel becsapott érzetek
Szeretet, szerelem
Testi vágy csupán

Hisz ágyba vágyunk
Fárasztó nap után

4.
De van-e még
Ifjú, szőke, kékszemű titán
Igen: újra éled az erkölcs
E dér után …

Published in1994-1996.08.06Lhotka LászlóVersek - Poem