Látod nem mondtad el
S most már nem vagy itt…
S nem mondasz el semmit nekem
Nem hallom többé szeretve kínzó szavaid
Elmegyünk, felnövünk
S felnőtten könnyen felejtünk
Hogy más világban éljünk
Más életet éljünk, mit szeretünk
S fiatal vágyaink
Már csak öreg emlékeink
Mert felnövünk egyszer
Mert elrontottuk sokszor
És én még itt vagyok
De Te elmész felejteni
És én itt leszek mindig
Mert majd rád gondolok
És én nem leszek már ott
Mert te nem gondolsz rám
Mert volt egyszer,
De elmúlt a pillanat
Látod ne mondtad el
S már elszaladsz
Mert könnyebb mint szólni
Hát szaladj, szaladj …!
1996. december 9.