Ne szóljon szó,
A hang ne zavarjon !
Felkelt a hold
Mert a nap leáldozott
Volt, s elmúlt
Gyász harang nem siratja
Csak bennünk szól
Mi tudjuk csak kiért,
S miért, hol …
És kár már a könny…
Hisz lehullva
Szívünkbe ólomként
Csöppen be
S lehúz !
Hát miért sírni mond ?
Ő már örök mezőkön jár
Miért fájjon emléke mond ?
Hisz most már Ott él tovább …
S porágyára hulló tested
Öntözi forrását lelkének
Benned éled újjá
Hagyj helyet hát magadban
Végtelen zöldeknek …
Elhagy az idő …
Legyen az majd boldog emlékezés
Volt boldog; s te is,
Elmúlt …
1997. január 7.