Lelkem lélegző álomburka
Körbefog téged, s tiéd engem;
Kígyó táncban összefonva
Gyékényszerű testhallomban
Ölelve egymást szeretünk …
De álmom, álmom, Ó
Csapongó ébredés,
Felébredt emlékem már: múlt …
Ahogyan elmúltál Te is nekem
Valómban; de nem szűnhetsz:
Itt, itt; benn´, benn´ ! Nem, nem !
Görcsös karok szorítása emlékeden
Szívem bolyongása Szívem !
Múlt pókhálón rezdülésem:
Mozivászonra festett képen minden
Bennem, bennem …
Színek, szagok, régiségek
Kiégetett képedények falakon
Élő múzeum nyakamon: agyhalom
Fájdalom: szerelmed
Akarom, akarom …
Házak, utcák ordítása; tavak
Folyók mély hívása tépi fülem
Szét, szét … el, el !
S mögöttük te, ott valahol;
Bújva szökő tudatommal, menekülő
Fájdalommal, túl közel
Fáj, fáj !
Álmaim menekülő lázában
Ruháim vizén úsztam, a végtelenben
Valahol rád találva békés lelkeden
Hajóztam, ringattál
Csókoltál, karoltál
Nem volt, nem volt
Semmi, semmi csak néma csend
Csak lelkünkben lelkünket tartva
Mezítelen gondolataink egymásban
Egy szoba, semmi szoba;
Semmi múlt, semmi jövő; a semmi
Lehetetlen lehetősége; s az oktalan
Értelmetlen vágyalom; hisz
Nem érted; s nem lelem, nem lelem !
Marad: szánalom, szánalom …
1997. április 30.