Skip to content

259. A szóért, a mosolyért

Nyakadban a sál
Arcomon a levél, melyet
Ajkad ezerszer-ezer
Apró barázdája ír;

Hajad vízesés sivatagában a fény
S napragyogó illatfelhő:
Minden, minden
Szívemhez beszél;

Két kézzel hozza fel
Mélyre elásott kedvemet
Réges-régen porba tömködött
Lelkemen a szeretetet:

Beszélj, beszélj, beszélj
Szeress nagyon
Mesélj, mesélj, mesélj
Hogyan élsz
Minden mondat remény
Ajtó a másnap reggelért,

A mosolyra húzódó arcrög,
Egy szó, köszönet a szóért:
Esély a holnapért: Veled.

1998 Augusztus 14

Published in1998Lhotka LászlóVersek - Poem