Oly sok a szó, oly gyötrő mondatok,
Papírra írnám, kiáltanám az égbe fel;
Néha annyira komolyan, vagy szelíden
Bókolva, érzéki könnyektől szenvedve:
Mit is gondoljak, s mit mondjak
Mit gondolsz majd, mit mondasz,
Félve tekintek a jövőbe,
Néha csak mosolyogva nézek le magamra:
Nevetve, sírva; forró pírban úszva,
Hideg nyugalomban, mindig él bennem
Annyi elképzelt kép, s örökké azt érzem:
Talán hiányzol, talán nagyon, de miért?
2000. Március 4.
F.B.