(Szilvi)
Egy kötélen állva ébredek azóta
A végét nem látom
Minden nap egy lépést teszek,
Mert mire lépni merek az éjjel lep meg,
Sötétben nem mozdulok,
Egyre várom az ébredést, hogy
Ott van és mellém repül angyal szárnyán,
Megkapaszkodom, s vissza az égbe fel
Megint, de egy kötélen állva ébredek azóta
Minden reggel.
2000. március 6.