Hagyd el a pezsdítő dallamot hegedű!
Valami nagyszerű kell most,
Ami felold, elragad; s
Szemem csillagködbe vész
S ti barátai
Orgona sípok, szavaljatok!
Mélyről mondjátok:
Sír a vonó alatt a húr
Nincsen lég, szilárd, s folyó
Nincsen fény, sem sötét
Hangjaitok úsznak csak a térben
Teremtő csodái;
Szövetek, csontok: élet
Velük hívja életre a lélek;
Zengjétek:
Mit sír az eltűnő,
A halandó; mit ír tollal
A kezem: szerelem.
(Albioni: Adagio hegedűre és orgonára)
2000. április 17.