Skip to content

340. Az asztalon

Egy szóba mártott gondolat,
A toll amivel leírnám;
A zsíros, tépett papírlap:

Egy elégett gyertya csonk,
A lakkozatlan ragyogás
Mellette a zárt ajak, a csönd.

Egy pohárnyi vörös folyó
Átal szeli asztalom
A földre cseppen, s csobbanó:

Testemből hulló életpír
Halk bogár, ki mit se fél
S nem érti ő mit az élet ír,
Nekem.

2000 augusztus 24.

Published in2000Lhotka LászlóVersek - Poem