Az egész világ egy nagy
Kürtős kalács
Édes, mézes, kedvességgel
Bevont, de belül üres, átlátszó;
Mint egy nagy fekete lyuk
Egy olyan kozmoszban, amiben nincsen
Perem: csak megszületsz és zuhansz,
Ha meghalsz talán meg sem állsz;
Ennek az egész büdös nagy életnek
Nincs se eleje, se közepe, se vége
Még szidni sem tudom, mert olyan
Csodálatos a természet
De mi mindent csak kürtős kaláccsá,
Meg végtelen kozmoszban határtalan
Fekete lyukká alakítunk
Ennek nincs is értelme így
Akármerre keresem is, nincs egy kilincs,
Hogy átlépjek a másik oldalra.
2000. október 6.