Gyémánt tojásból törtem föl az égbe,
De sárba léptem, abban csúsztam megtisztulni
Esőben, kitárt karral várni villámokat,
Hogy újra, örök burokba rejtsenek.
2006. nyár
Gyémánt tojásból törtem föl az égbe,
De sárba léptem, abban csúsztam megtisztulni
Esőben, kitárt karral várni villámokat,
Hogy újra, örök burokba rejtsenek.
2006. nyár
Szárnyak, szárnyak fent az égben,
Őket vártam réges-régen,
Jöttök-e ha elmúlt a tél,
Tavaszi szél napról regél;
Álom álom fehér folyó,
Erdőt mezőt eltakaró,
Hosszú téli esték után,
Varjú károgós délután,
Ágon ülő cinege pár
Égre nézve így muzsikál:
Szárnyak, szárnyak fent az égben,
Jöttük vártuk réges-régen.
2006. nyár
Vajon hol végződik a halál,
S hol kezdődik az élet?
Ahol a szem nyílik és egy kisded ébred?
Az első tüdőt szakító kiáltás,
A végső búcsúzó nagy sóhajtás,
Hosszú álom netán?
S ha így is van, miért lenne más?
Felnőni, szeretni, élni; adni, kapni:
a bűnt, az ölelést, a halált –
egy szív dobbanást.
2006. nyár
Féltőn óvó fa ága lennék,
Ha síró galamb lennél;
Lombjaimba rejtenélek mélyen,
Mint anya teste méhe életét;
Ha volnál fáradt vándora hosszú útnak,
Süppedő avar testemmel ölelnélek;
Ha szaladnál ijedten dobogó szívvel
Én lennék a béke szigete életed tengerén;
Mennyi – mennyi „ha”, ha volna más;
Ha más tegnap írta volna
A holnap verssorát:
Ma már tudnád, nem olvasnád.
– a nyugalomért 😉
2006. május 01.
Szeretnék elindulni a földkörül körbe,
Kézen fogni a magányt, s mosolyogva fogni kezet
Mindenkivel aki szembe jön;
Azt számolgatva napról-napra:
Magam mikor érem utol.
Beszélni magammal rólad,
Hogy miért nem ment,
S miért nem hagyjuk el,
Ha magunkba roskadt a szeretet,
De én csak úszom az égen a föld körül
Nézek az égbe, csillagok rajzolják arcodat.
2006.
De ne sírj! Nem éri meg,
Ez csak az élet;
Léhűtő, cafka, rongy;
Mi meg bedőlünk, mindig.
S ő csak libben selyem, hálóingben;
Hátunkba szúr, eldob, nevetve lép át
A vérző testeken. Csaló!
S mi, a színészei, újból felkelünk,
Bár húzva karunk, s fájó lábaink:
Jegyet véve beállunk a sorba megint.
2006.
Egy másik világban akarok élni.
Nem is élni, csak merengeni elmúlt dolgokon,
amik nem is igazán fontosak.
Csak érezni az elmúlás el nem múló érzését.
Mint a fa, aki minden levágott hajtásából újjá születik.
Valahogy csak él, létezik, és minden tudását magában hordozza.
2005. november 16.
Az életemről – szólni akarok:
az életemről – szólni akarok:
az életemről – az életedről:
Szólni akarok, az életedről:
Hiányzol az életemből!
A két kezemből – inni akarok:
a két kezemmel – enni akarok:
a két szememmel – látni akarom:
a két szemedben – látszik a szerelem:
Hiányzik az életünkből!
2005. augusztus 29.
Becsuktam az ajtót,
Álltam az edőben;
Mecsillant egy Gyémánt,
Felvettem, hazavittem;
Megcsillant, ragyogott nekem;
Becsuktam az ajtót,
Állok az esőben;
Leteszem, elejtem
Talán ő vett fel engem?
2005. augusztus 29.
I’m walkin’ over n’ over the roads
To the square, to find that place
Where I can see the clouds
To be close, to touch the sky
The birds, who fly
Bring me,
Bring me!
Ooh! I’ll follow you!
Let’s come,
Please just come,
I wanna fly,
I wanna walk on rainbows to
Your heart…
I’m walkin’… I’m walkin’… I’m walkin’…
Hey, My Little Bird where you are?
Over n’ over n’ over
Day by day…
Where you are?
2005. augusztus 23.