Versek – Poems
Crossroads against us
The rails missing
The mystery awaiting
But how to survive
Patience is the past
Time flies
The wrinkles are
Already deep
So shout loudly
How to survive
Chances faded away for
Us
Kneel for prayer
To noone’s Lord
Words up into the air
But whilst they become raindrops
Fall back onto the ground
All is crying over the world
2025.01.09.
Mint éjjeli lámpa a Délben
Nem is ragyogsz, nem is élsz
De fénytelen éjji magányban
Lesz csak egész, a világ a tiéd
Vízben elázó sebben
Nem perzsel, nem éget a kín
Csillám homok sivatagban
Érez csak fájni a szív
Hol úszik az égen a vándor
Szakálla mögül ha lenéz
Mind látja Korok közt az éjjen
Új lámpák fénylő tüzét
2025.01.09.
Kékes fénnyel daloló hullámokkal úszva
Alattam boldog mély meredély,
Tökéletes érintéssel húz le
Aljára – ajkán kedves mosolyával – a végtelen remény.
2024.12.20.
Be akarom zárni:
a sok kis kereket,
Egymásba érve nézni:
Hogyan futnak együtt;
Dobozba rakni ami fáj:
A színeket, a hangokat, az ízeket;
Felrázni, magam,
Elrejtve a könnyeket;
Kis acél húrt a szívemből feltekerni,
Nem baj ha vág,
Csak feszít, itt jobb lesz már;
A dacos ego-t a percnek,
A tehetetlent az elmúló órának,
A véknyan szaladó reményt…
Majd ujjaimmal tekerni őrülten visszafelé…
Puki emlékére…
Gather ye rose-buds while ye may,
Old Time is still a-flying;
And this same flower that smiles today
Tomorrow will be dying.
The glorious lamp of heaven, the sun,
The higher he’s a-getting,
The sooner will his race be run,
And nearer he’s to setting.
That age is best which is the first,
When youth and blood are warmer;
But being spent, the worse, and worst
Times still succeed the former.
Then be not coy, but use your time,
And while ye may, go marry;
For having lost but once your prime,
You may forever tarry.
Lincoln halálára
Ó, kapitány, kapitányom, a bősz út véget ért.
A hajó minden bajt kiállt, s mi elnyertük a célt.
Közel a rév, harang zúg és tombol a nép ma mind,
szemük szilárd, bátor, komor hajód követve int.
De ó, szivem, ó, szívem,
mily folt piroslik ott.
A kapitány a padlón
kiteritett halott.
Ó, kapitány, kapitányom, kelj, s a harangot halld!
Kelj! Érted pattog a zászló. Érted a trombitahang.
Érted a sok szalagozott csokor s a parti lárma,
Érted, feléd ing, hív a nép, arcával is vigyázna.
Jer, drága jó apám,
kezem fogná karod.
Rossz álom, hogy a padlón
tetemed hűlt, halott.
De nem szólsz kapitányom. Az ajkad vértelen.
Ütered nem dobog atyám, nem érzed már kezem.
A hajó épp horgonyt vet és az útja véget ért.
Félelmes útról győztesen jön, elnyerve a célt.
Ujjongj ó, part és csengj harang,
én zordan gyászolok.
A kapitány a padlón
kiteritett halott.
Fodor András fordítása
Tudok játszani a szavakkal,
De nem állok nyerésre,
Ha szemedbe nézve várok rád,
Az első érintésre.
És csak egy villogó csíkot
Nézek a sötetben, emlékek tükrében,
Remegő ujjak és nevető szemek
A jövő végtelen…
Minden lemaradt,
Látom a boldog
Sosem volt álmokat.
De nyitott szememben
Éber a vilag, csak
Várom a végtelen estét.
Figyelem hogyan hullanak alá
A testemből kitépett tegnapi ballasztok;
Felhőben szállok,
Érzem az ég könnyeit arcomon,
Barázdát karcolnak a felkapott homokszemek,
Távoli hírnökök;
Zongora, hegedű hullámán szállok,
Rezgésük tölt ki és magasra emel,
Arcod közel,
Testedre hajtom álmaim:
Szemed tüzel;
Magasan szállok,
Karom erősen ölel:
Majd a magasban sosem válunk el.
Halkan örülni,
Csöndben vigadni,
Olcsón szeretni,
Drágán eladni.