Skip to content

Kategória: 1994-1996.08.06

169. Életre

Önsajnálat: keserű önimádat
S testet rágó féreg:
Könnyű testi bánat
Testet vágyó kéjes nemi vágyak

És mikor egy fonnyadt szív teste
Fentről mélybe vágy
S reggel a lélek nem kiált
Ugyan hova vágy ?

Úr-Isten !

Vágyak, testek, ágyak
Vak bolonddá tesznek
Baráttól baráthoz cibálnak
A belső fény előtt sötét felhők lesznek

Majd csalfa ködként
Vissza-vissza lengnek
Velem az igaz útra
Néha-néha mennek

Hagyják, hogy
Önsajnálat: keserű önimádat
Férge megkívánja édes szívem
Szerelem gyümölcsét
Baráti könny
Igaz termését

‘Hogy halott madárt keltsen
Földanyánk méhében
A szabadság

De már nem
Életre, igen !

1996. augusztus 6.

168. Világkép, ember, én, remény

Földi kép:
Ó vihartól sújtotta tölgy
Ó széltől hajlott búza
Ó mérgektől vergődő kismadár

1.
Ó érzelmekkel sújtotta emberek
Emberekkel sújtotta Föld
Szenvedek !

Mert szívembe tapos a szív !

2.
Ó tudással megvert lét
Lélekkel súlyként tömött test
Mely különben pilleként száll
Hisz látod a nyugalmat arcukon
Mikor elváll’

És ember húzza embert
Súllyal még megtömködi
Mint dohánnyal a pipát
S rágyújtva hamuvá égeti

Ez hát az ember

3.
Ámulok, bebábozódva bámulok
S ha arra jön egy ravasz
Pipa tömködő tavasz
Én önön dohányom égetem
S szív, szív az életem

Ez vagyok én

3.
Ó emberrel sújtotta emberek
Ó szívvel becsapott érzetek
Szeretet, szerelem
Testi vágy csupán

Hisz ágyba vágyunk
Fárasztó nap után

4.
De van-e még
Ifjú, szőke, kékszemű titán
Igen: újra éled az erkölcs
E dér után …

167. The sun and the moon

I haven’t nobody
Only the red sun
We are both waking up always
But at night she leaves

The moon is alone
Just a star is following its ways
I’m alone too
And I’m following my dreams
(A nap és a hold)

Nincsen senkim
Csak a vöröslő nap
Velem kel minden reggel
Este mindig elhagy

Egyedül van a hold
Csak egy csillag követi útján
Egyedül vagyok én is
És követem álmaim

165. Engedj élni !

Engedj élni !
Életre születtem
Engedj élni !
Ha már megszülettem

Engedj szabadon
Szabadon élnem
Engedj szabadon
Szabadon meghalnom

Mert zöld mezőn láncokon,
Egyre szűkebb rozsdás rácsokon,
Omló kőfal résén bámulom:
Ott a szabadság !

164. Te életre való

1.
Lemondatsz mindent
A trónjáról
Elmondasz mindent
A múltjáról
De hagyjál valamit
Az utókornak !
Hagyd, hogy elvontan
Gondolkozzak !

Ha a háromszög
Szerintem négyzet
Miért látod te
Mindig körnek ?

Adjál valamit
A végtelennek
Könnyebb !

2.
Megrántasz mindent
Ha húzható
Elgáncsolsz mindent
Ha buktatható

Te eldöntesz mindent
Ha jó a gravitáció
Megrázol mindent
Mert az élet megrázó

S ki mond nemet
Ha nem lehet
Hagyjál esélyt
Az életemnek !

163. IGA (ÁGI)

Az élet nagy sivatag
Ami jó azt sosem szabad
Aki jó velem azt várnám
Az is marad

De nincs esélyem, csak a múltam
Mire vártam mindig megkaptam
S bár élni nem vágytam
Most rászoktam

De az élet nagy sivatag
S hőtől lebegő álomképek
Vezetnek, imbolyognak
Eltűnnek, elhagynak

162. Az én világom

Az én utam
Hosszú út
Az én világom
Messzi van
S ki ért
S ki nem
S ki él
S ki élni hagy
Én csak figyelek

Az én csillagom
Mindig ragyog
S vezet
Millió csillagot
S ki elveszett már
Megtaláltatik
‘Hol az én világom
Befogadtatik

161. Egy őrült napon

Mikor minden iszonyú

Iszonyúan szép
Iszonyúan jó
Iszonyúan érdekes

Leesik a nap
Leesik a hold
Ragyognak a csillagok

Megáll az idő
De rohan a világ
És megállnak az emberek

Iszonyú, iszonyú

Lefekszik a ló
A lovas alatta hempereg …

Iszonyú, iszonyú
– viszonyú

160. I love you, but

I love you, but
You know me,
I want you, but
You don’t want me
I feel you, but
You play with me …

Every day I see you
Every day I look …
But, you’re hidding
Everytimes