Zuhognak a percek
A számlapokon
Monoton kattognak,
Vagy szív zakatol
Hullanak az évek
Az élet kérges fájáról
Változnak az arcok
A címlapokon
Mindig változik
A hangulatom
És ott vagyok:
Az életbe gyömöszölt
Óriás
Az idő fogja
Állok bambán
Egy tükör előtt
És magamba bámulok
Ásítok …
S ha levegőt veszek
Eszembe jut, hogy
Még dobog a szívem
Még felriaszt egy álom
Verejtékben úszom
S a lassuló sodrást
Átlépve
Szabadon zuhanok
Egy vízesésbe
Élek…
Ma reggel eljött a tél
Elvitte szívem tavaszát
Hóval, s dérrel fedte el
Előttem az utat
Egy elszáradt
Rózsa szál
Jéggé dermedt
Szirmait vérként hullatá’
Ez maradt
E fej nélküli csonk
Mely zordan hóban áll
S intő jel marad
Hogy vezessen mindig
Ne hagyjon állni csak
Vigyen, vigyen tovább
Mert e világon szerelmet
Semmi nem ad,
Nem teremt nekem
Csak vár a fagy
Ezernyi sebből vérezve
Forró ajkadra írom le
Pecsét gyanánt
Sötét véremmel
A szerelem szavát
Zálogát
Álmodtam házat
Álmodtam fehéret
Álmodtam rólad
Álmodtam szépet
Szerettél engem
S én szerettelek téged
Virágot szedtem
Te feldobtad a szélnek …
Rohantunk, szaladtunk
Mezőn és erdőben
Madárdalt hallgattunk …
Már rég volt, hogy
Láttalak én téged
Eltelt egy hét
Egy nap volt: egy élet
De bármilyen messze vagy,
S nem foghattam kezed
Álmomban minden nap
Találkoztam veled
Éjjel, ha eljön
A telihold,
S felkelsz,
Mert arcodba
Szórja fényét
Gyertyát gyújt
Hideg ujjad
Miközben rájuk
Gondolsz …
S bánat könnye csöppen,
Szíved remeg
S nem hiszi,
Még szeret …
De felhők árnyékolják
El a ragyogó holdat
A gyertyát
Elfújja a huzat
Aludj hát,
Tudod, éjjel
Meghalunk egy picit
Mindannyian
S vannak akik
Tovább alszanak
De téged még sokszor
Ébreszt a kelő nap
Ők már máshol járnak,
Égben szállnak,
S vigyázzák
Féltőn álmodat
Ők éjjel a csillagok
Melyek ragyognak,
Tündökölnek, boldogok
Éjjel meghalunk egy picit
Mindannyian
S akik reggel tovább álmodnak
Már más égben szállnak
Más tájon járnak …
Ők a fényes nap,
Égben a felhők,
S fák között a szél …
Árnyékok ők
Vigyázzák léptedet,
Ne féltsd hát őket
Elmentek…
Honnan jössz
És merre tartasz
Ki vagy te
Hogy megállítasz ?!
Rád gondolok
Nem is tagadom
S mond el nekem
Hogy jelent-e valamit
Neked, mosolyom
Mert könnyen
Jönnek a csókok
S az élet útjairól
Le nem léphetünk …
S ha olyanok leszünk
Mint a föld
Örökzöld fűnek
Hát mond meg kérlek
Barátságot, vagy
Szerelmet kérjek!
Azt mondod: tökéletes világ
Azt mondom: túlélem
Azt mondod: tökéletes világ
Azt mondom: beszélj csak
Azt mondod: szeretet
Azt mondom: hazugság
Azt mondod: érzed
Azt mondom: megállj !
Tökéletes világ,
Azt mondod
Csak az álmok tökéletesek,
Azt mondom
Csak egy lövés a valóság
Az „igazak” világa
S a tökéletes világ
Igaz könnyeknél kezdődik
Azt mondod: tökéletes világ
Azt mondom: talán
Azt mondod: tökéletes világ
Azt mondom: beszélj csak
Azt mondod: pedig igaz
Azt mondom: álom csak
S ha hallod hullani
A dobbanó szív könnyét
Legyen bármilyen a világ
Te vagy a tökéletes barát
Égben dombok
Földön gondok
S úgy látod:
A nap is leszállt
A dombok mögé
És sötét van
De itt neked is
Ragyognak még
Csillagok,
Neked is teremnek
Virágok
Még ha tönkremennek is
Világok
A délre költözött
Fecske pár
Tavasszal
Vissza száll…
Szomorú napra
Ébredt az ég
Szomorú vasárnap
Vette kezdetét
Hidegen fújt
Az északi szél
Megdermedt a fákon
A hajnali dér
Felhők takarták
El a napot,
Hogy fokozzák
A szürke bánatot
Szomorú vasárnap
Másnapos, rideg
Kővé fagyott csontban
Agyam didereg
Fekszem, ágyban
Fekszem
Árnyékok köröttem
S bennem
Tegnap még
Hittem a szeszben
Ma már csak
Átiszom magam csendben
Egy szomorú vasárnapon
1.
Van egy hely,
Ahol ha körbe nézel
Az ég a mezővel
Mindenhol összeér;
S ha figyelsz
Hallod a fű mit mesél
Van egy hely,
Ahol ha körbe nézel
Megfájdul belé a szem
Mert csodaszép;
Egy hely, hol a lélek
Békében megpihen
Van egy hely,
Hol ők is megpihennek
S legyen ez a vers
Egy óda a helyhez
Legyen úgy ahogy
Remélnek
Legyen ez a hely az,
Hol boldogan élnek
2.
Ó Tinnye !
Légy az mindenkinek,
Pusztán dombok
Hol lovak élnek,
S lelje meg
Mindenki a maga igazát
Kecses halmaidon
Óh Tinnye !
Ringass minket
Mint asszony a
Fáradt gyermeket
Karjai mély ölén
S nyárig hó lepellel
Fedjed a szunnyadó
Földet, melyből majd
Zöld fű serken megin’
Óh Tinnye !
Légy föld
Melyből kiserken a mag
S szárba szök’
Légy agyagos mocsár
Mely földbe köt
S nem enged el
Soha !
Óh Tinnye !
S megint csak:
Tinnye …
Nincs szóm rá:
Nincs szóm a zöldre
Nincs az égre, a kékre
A fűre, a rétre
A bíborra, a szépre
S ott még madár fészkel
A lombokon
Hol fáradt felhő pihen
Végtelen dombokon
3.
S csak nézi a balga
S csak lép de nem érez
De mi halljuk a hangod
A fű hogyan kérdez …
S ha hunyt szemünk
Mezőiden szárnyal
Mint szalma a szélben
Tudjuk hogy
Vissza hová szál
Mert van egy hely,
Ahol ha körbe nézel
Mindenhol összeér
Az ég a mezővel…