Tökéletesek az álmok
Tökéletes a befejezés
Tökéletes bűnök
Tökéletes büntetés
Életre ítélt az ész
Nem lesz hely
Hová meghalni mész
Tökéletesek az álmok
Tökéletes a befejezés
Tökéletes bűnök
Tökéletes büntetés
Életre ítélt az ész
Nem lesz hely
Hová meghalni mész
Élünk csak
Az álmok végtelen
Hazug tengerén
Néhány hullám
Magasra dob
Hogy aztán jó mélyre
Hulljon minden
Reményünk
Kösz jól vagyok
Hát te hogy vagy ?
És te is tudod, hogy
Nem érdekel
De azért megkérdezem
Mert megkérdezel …
Bünteted magad
Utólag, vagy
Bünteted magad
Előleg; mindegy
A lényeg a lényeg
A tetteid beszélnek
Lehull a hold
Az égről
Elbújni kényszerül
E széptől
Lehullanak a csillagok
Sötét az ég
Eltakar minket
Bármi történjék
1.
Mint az út
Vég nélkül
Mint a mező
Határ nélkül
Végtelen mit
Ér ?
Mint a fa
Csupasz ágakkal
Mint madár
Csonka szárnyakkal
Céltalan
Mit ér ?
Mint én nálad nélkül
Nem értem miért
Hogyan éljek veled
S hogyan nélküled ?
Veled, s nélküled
Mint az élet
Halál nélkül
Mint az élettelen
Halál
Miért ?
2.
Mint a világ
Lángok nélkül
Mint mi
Szavak nélkül
Unalmas
Mit ér ?
Mint az éj
Kiáltó farkas nélkül
Reszkető tested
Vigasz nélkül
Elhaló hangod
Kísér
Mint az élet nálad nélkül
Céltalan, mit ér ?
Hogyan éljek veled
S hogyan nélküled ?
Veled, s nélküled
Mint éljek álmomban
S vágyjalak ha jön a hajnal
Ha veled akarok lenni
Minden éjjel, s nappal
Kezem vágyja a kezed
Testem várja érintésedet
– Szeret
S az idő gátja emel közénk
Hatalmas hegyeket
S bejárok én időtlen helyeket
Nem lelem sehol nyugalmamat
Nem találom helyemet
Nincs egy ágy, hol lehajthatnám
Álomra bús fejemet
Nincs egy lány kinek ölében én
Lehunyhatnám könnyes szememet
Nem találok álomra már
S nem találom merre jár
Nem találok álomra már
S nem találom merre jár:
Elveszítem, elveszítem
Szirmainak illatát
Nem marad más, nem marad más
Mint elhervadt rózsa szál
Mint akinek, mint akinek
Zöld levele sírra száll
Nem marad más, nem marad más
Mint elhervadt rózsa szál
Mint akinek, mint akinek
Zöld levele sírra száll…
Forró tűzben ébredő
Lázas lázadó
Téged féltő szerelmes
Tőled elhaló
Fájó testű
Sebzett lelkű
Kínban szenvedő
Nélküled üresen
Rongyként vergődő
Tüskétől szúrt
Ágtól tépett
Őrült haldokló
Lettem
Messzi égő
Szalmabálán
Táncol lelkem
Istenekkel
Alattam dübörgő
Föld
Mit dobogó szívem
Ver
S rángató szél
Tépi testem
Amit tettem
Nem feledtem
Izzó érzést okádó
Örök tűzhányó
Lettem
Érted dúl a
Lángoló láz
Mi mardossa
Testem
S elestem,
Azóta porban kúszó
Őrült önmardosó
Lettem
Nem bírok józanul
Nélküled egy napot sem
Magamat kékes füstű
Mérgekkel mérgeztem
De túléltem
És túlélem
Talán megnyugszom
Ha a halált is
Túllépem
Megdermed
Féltő féltékeny
Szívem
De félek nem marad
Belőlem benned egy
Pillanatnyi emlék sem
Hiába lázad
Lázas versem
Forróságtól leteperve
Fájó aggyal
Földön fekszik
Testem
Miért fáj másoknak könnye,
Miért nincs okom víg örömre ?
Mert egy egész világ szívével
Dobban a szívem?
Miért fáj egy hangya halála
Vízbedobott kőnek nedves sikoltása
Elhagyott szerelmek
Öngyilkos tusája
Mert egy vagyok én is
Része az egésznek
Belőlem indul ki
S engem talál meg
Tudok a rosszról, a gonoszról
El akarom rejteni
Hogy ne halljak panaszról
Bennem eléghet
Tiszta lélekké érhet
Gondot, ki hozzám jön: elfeledhet…
Elítélnek
Az elítéltek
S mindig elítélnek
Ha elítéllek