Szem a szembe néz
Kéz a kézbe mész
Nem érted miért
Fáradt lámpa ég
Felforrt a világ
Magadba szívod a
Nap melegét, hevét
S megéget egy
Csillagszemű lány …
Szem a szembe néz
Kéz a kézbe mész
Nem érted miért
Fáradt lámpa ég
Felforrt a világ
Magadba szívod a
Nap melegét, hevét
S megéget egy
Csillagszemű lány …
Lennék csikó
Kit simogat
Lennék ágya
Mi meleget ad
Ha éjjel szomjazna
Pohár lennék
Forró álmán
Hűsítenék
Izzó napon
Árnyékot vetnék
Kicsiny szívébe
Nyugalmat lehelnék
Óh !
Feltűnt már a fény
Oly régen
Messzi végtelen
Tengerben
Felkelt már a nap
Az égen
Határtalan szép
Dűnéken
Ügetünk
Mellettünk szélfújta
Ködsivatag gomolyog
Elfed, betakar
Dombokon folyik le
Elhagy
De felkavar
S egy barátra találok
Ki feldob, s általa
Valósággá válnak álmok
Meleg fényből
Sötétbe lépve
Indulok haza
Fújó szélbe
Egyre mélyülő barázdát
Vág szemembe
Millió apró jégtüske
S a hidegtől forrón
Piroslik arcom
Vörösek ujjaim
Kitágul orrom
És hagyom, hogy elborítson
A hóvá fagyott esőcseppek
Már ujjnyi vastag
Jéggé dermedtek -rajtam
Pedig belül izzik a tűz
A jéghegy gyomrában
Lassan olvad a jég
S ha közel jössz
Tested melegít
Fű szaga szállt
Egy beton réten át
A falnál túlfestett
Lány állt,
Szívta be illatát
Sütött a hold
Éjszaka volt
Egy fényszóró szórt
Messzi fénykönnyeket
S arcomon lefolyt …
Éjszaka jöjj !
Takarj el mindent
Éjszaka jöjj !
Rejts el mindent
Éjszaka jöjj !
Te is csak éjszaka jöjj !
– Hozzám
A téren egy lámpa állt
Magányosan
Néha pislákolt csak
Álmosan
A felébredt holt
Talicskát tolt
Elbújt előle a hold
Éjszaka volt
Ember hátán csimpaszkodó
Ember lábán rudalózó
Ember húsába markoló
Világ
Egy párból kettő
És kettőből egy pár
Ma valakit elhagytál
Mert valakit megdugtál
Valaki álba ver
Ő csak egy ál haver
Éjszaka bármit megteszel
Bárkivel …
Az agyad, ha ittál
Nem felel
Találkozhatsz te
Itt bármivel
A nappal hiába nevel
Éjszaka volt
Éjszaka volt
Minden nap dél után
Egy újabb éjszaka volt
És eljött a
Tavasz a tél után
Érdekes volt
Érdemes volt ?
Mi történt
Mikor éjszaka volt !?
A falnál még áll a lány
Egy cigit sodor a szél
Az utcán
Kinyílik a dagadó látókocsány
S hallod, dúdol a lány
Arról, hogy tegnap
Elnyelt valakit az ingovány …
Éjszaka volt,
Hosszú éjszaka volt
Elbújt a hold
Éjszaka jöjj !
Ó éjszaka jöjj !
Te is csak
Éjszaka jöjj !
És ha megtalálsz,
Ha túlélem ezt
Az éjszakát
Abbahagyok minden
Belőtt éjszakát
Minden kéjszobát hagyok
Csak éjszaka jöjj !
Ne lőj !
– Csak én vagyok …
Holdlámpánál
Köves úton
Éjharmatban
Fájó gondon
– Töprengek én …
Holdvilággal
Eggyé válva
Fájdalommal
Együtt hálva
Csodára várok én …
Álmaimban háborúzva
Nappalokat átvirrasztva
Sínylődöm én …
Fák árnyánál eltakarva
Az ő suttogását hozza a szél …
Az acélfolyó
Szürke hullámain
Megtörik a fény
Mélyen hívogató, kemény
Napkorona hasít
Kopottá, unottá lassít
Pedig forr még a dobogó gép
Hevíti az ér vérét
De már nyugszik
Az agyhasadás
Áldott éji kóma kap el
Az acél folyó
Szürke hullámain
Elmereng borongó
Tekintetem
S dagadó, eres
Látószervem
A világon
Pihentetem
Lábam betonba köt
Megdermed a mozdulás
Pedig tennék már valamit
Legyen bár földindulás !
De már nyugszik
Az agyhasadás
Az álom éjjel mégse jön el …
Föld alá alázó
Csöppnyi
Testi lázadás
Agyban táncot járó
Földi látomás
Eget-földet rázó
Narkós esti láz
1.
Tűvel szúrnak
Késsel vájnak
Izzó vassal
Nyomot hagynak
Semmi
Mindez nem fáj
Nem olyan mint a
Lelki kín
– Agyhalál
Tegnap volt ?
Vagy régebben már
Ellopták mindenem
Semmi
Nem fáj
Csak eldobtak
Úgy mint mindig
Életlen késsel
Vágták el életem
Szálait
2.
S én csak tartozni
Szeretnék hozzá
Mint örökzöldfához a levél
Igazán nem is a teste kell
Csak az a lény ki benne lakozik
Szeretném ha szeretne
Szeretnék jó lenni vele
Adni mi kel neki
Megakarom védeni
Mert ő volt az,
Ki egyedül viszonozta
Szótlan szomjamat
S csak ő lehet, ki
Lehűtheti forró lázamat
Nem kell a nappal
Nem kell az éjszaka
Csak hogy ő ragyogjon
Vezessen bárhova
3.
S elragadta őt
Tudatlan Szőke
A sors ily mostoha
annyira hiányzik
Mindig nekem kedves mosolya
S elvétetett általa
Megfosztotta tőlem ő
Ismeretlenül őt
4.
Ő kísérheti
Bármikor, bárhová
Én virágom szétszakad
Rohanok utána
S talán ő biztat
Elvétetett ő, s az ész
Semmi
Nem fáj
Csak ő
Az egész …
Lázad a lélek
Mozdul a kar
Támad az agy
A láb menni akar
Lázas az agy
És tombol a dal
A hátamon folyik le
Az izgalom
A szívemnél szétreped
A mellkasom
A fejem szétrobban
Hiába drótozom
Olyan vagyok ma
A világhoz képest
Mint egy hidrogénbomba
Ha élesítesz
Elég egy szó
Elég egy-két nesz
És berobbanok
Akárhogy védsz is
Beindul az
Orális brutáció
Mentális rotáció
S hirtelen
Megáll a világ
A nap is elbújt
A felhők mögé
Te is lebuksz velem
A pult mögé
Hogy lásd egy hulló pohár
Röptét
Hogy lásd egy törött üveg
Vérét
Ahogy a por beissza
Gondjaink
Ó hogy lásd, lásd …
Láss még csodát !
Hogy mikor a csodák házából
Kilépsz
Mikor e csodás csehóból
Lelépsz
Az utcán mész
Emlékezz még …
Máris
Lázad a lélek
Mozdul a kar
Támad az agy
A láb menni akar
Lázas az agy
Megint tombol a dal