Kategória: 1994-1996.08.06

Olyan vagy mint a
Szívben ülő lélek
Mint fényben eltűnő élek
Nincs határ
Fájó holnap, száradó tegnap
Nincs határ

Olyan vagy akár a tenger
Hullámzik, elsodor, elmos
Habzó, végtelen erővel

Forgószél szánt
Hajerdőmben
Reszkető ereimben
Megfagy a forró vér

Dobbanás szívemből
Gondolat fejemből
Melegség bensőmből
Elszáll
Elrablod tőlem kedves

S mire a sudár fák kérgén
Már ólomgyűrű kering
Eljössz, újra eljössz
Szemed szemembe tekint
Kezed kezembe hullhat megint
S emlékezünk

Szemembe eső mosta könny,
Reggeli zöldharmat
Elrablod tőlem tudom
Minden álmomat
És én hagyom
Vidd csak
Útravalóul adom

Mint az a markomból
Elszálló kismadár, emlékszel ?
Olyan vagy,
Szívemben fészket hagy …

Bolond vagyok
S bolond a világ is,
Bolondozok,
S ha kinevetnek
Hát nevessenek
Csak meg ne vessenek !

Forgok
S forog a világ is
Forgok
Míg forog a világ is

Bolond vagyok
A világ bolondja
Néki vélem nincsen
Semmi gondja
S nekem sincs
Gondom ő vele

Csak ha a
Szerelem bolond
Angyala
Szívem nyilazza

Mert annál
Bolondabb bolond
Nem lehet
Mint ki
Szerelembe esett !

Kéken izzó, parázsló
Két szem
Tekintetében elvesznék,
Elégnék érzem

Porrá váló szívem
Feldobog ha nézem
Miközben mellette szálló
Hamuvá válok éppen

S égek mindig csak
Messziről szépen
Nem tudom ki ő
Ki vonzza két szemem

Ki ő, ki ő ?
Távoli szellem ?
Abban a kedves
Szűzies testben

Netán ő az
Kit kerestem
S csakugyan szellem ?
S hogyan szóljon hozzá

Beszédes szívem
E néma szájon át
S eltűnik máris

Felejtő retinán
Keresem, kutatom
Teste vonalát

Kopott síneken vonat húzta
Régi álmaim robognak el

Gyerekek játszanak a széllel
Papír repülőn repülnek el
– Hová, hová ? – kérdezem

Rafinált űrt kutató gépek
Tengerek felett lebegnek el

URH rádiómon át
Hallgatom fennkölt szavak
Igazát; igazán, igazán …?

Milyen őrült a világ

A múltkor az úton
Egy kentaur vágtatott át
Hova hát, hova hát …?

A káosz is unottan
Sorban áll -ma már
S néha csak úgy
Mindent összekuszál
És követi a fájó öröm démonát

Én meg csak állok
Egy réten és énekelek
Valami gyerek dalt
-A füvön térdepelek
Arról dúdolok:
Milyen őrült a világ

S ha kemény képpel
Szemedbe néznek
Én mondom:
Ne hidd el !

Nagy zöld sárkánytól
Terhes levegő
Napot takaró,
Égben heverő
Erdőt irtó embert
Irtó

Repülő szatócs
Ózonlyukakat foltozgató
– Álommanó

Köröttem meg felébredt
Álmodozók
Szebb világra vágyók
Aprók

Világot átszelő, befonó
In-formáció
Zsúfolt világ
Nem nekem való !

S a gyerekek játszanak szépen
Míg a felnőttek unottan
Tovább lépnek
-S eltűnnek

Rafinált űrt kutató lények
Fejem felett lebegnek el
S követik őket
Titkos harci gépek

Én csak állok, és nézek
És ámulok:

Milyen őrült ez a világ !

Ahol élünk …

Van benned
Oly sok érzés
Amit még
Nem mondasz el

De van már
Néhány gondolat
Amit
Nem hallgatsz el

És van még
Pár apró titkod
Amit
Nem fedsz még fel

Van néhány perc
Egy-két közös emlék
Van néhány perc
Pár távoli kép

S te oly közel vagy
Valódi vagy
Nem álom

S ha nem látlak
Meg nem állom
Sokáig én

Ó én már
Oly sokszor megszülettem
És annyiszor meg is haltam
Ahány könyvet elolvastam
Mert valaki mindig eljött
S valaki mindig elment
Valamit mindig hozott
S valamit mindig elvett

Annyiszor megkönnyeztem
Már a könyveket
Oly sokszor túléltem
Veszélyes helyeket
Éltem a betűk tengerében
Az élet vizén
Teltek az évek a fejem felett,
S elmúltak

Most itt vagyok,
Hogy éljek
De múltamban csak
A megírt képzeletek …
A valóság csíráján
Szemezgetek
Egyszerű, gondtalan lélek
Már nem is lehetek ?

Ó én már
Oly sokszor megszülettem
És annyiszor meg is haltam
Hiába számolnám
Oly sok életet leéltem
E néhány év alatt

Ott voltam rosszban, nyomorban
De vannak még ott szép emlékeim
Olvastam, olvastam
Igen, régen a könyvekben éltem én

Látok egy
Álmatlan éjszakát
Végig égett
Gyertyacsonkon át
Ami lelkemben még
Mindig ég

Hol van az ágy
A forró éjszakák
A bágyadt hajnalok
Rózsaszín égből néztek
Ránk a csillagok

A reggeli fény
A testedhez simult,
A bőrödön omlott szét
Csak a nap volt takarónk
Arcodat néztem,
S vártam az estét
Vártam, hogy jöjjön
Már az első csók …
A test a testhez tapadt,
S mindenen átrohant
Egy kis blues

Nem gondoltam,
Hogy elmész
S nem jössz vissza
Többé már …

Ma is itt ülök,
A bárban, ahol
Együtt ültünk
Nem is olyan rég
S lassan telnek az
Álmatlan éjszakák
– egyedül

Hol van az ágy
A forró éjszakák
A bágyadt hajnalok
Rózsaszín égből néztek
Ránk a csillagok
S mindenen átrohant
Egy kis blues …

Eladom, eladom, eladom az egész világot !
Eladom a lelkem az ördögnek !
Eladom, eladom vigyétek tőlem
Neki adom ha nem kell senkinek
Kiadom bérbe mert nem kell nekem se !
Eladom a világot nem jó semmire !

Felkelek, napba nézek
Álmosan mocskos utcákon lépek
Tépett falakra tapadó részeg
Nem maradt bennem semmi megértés
Nem maradt bennem semmi érzés
Üres vagyok

Megdobtak, összetörtek
Megaláztak, átvertek
Hajam könnyes arcra hull
Kezem lustán egy képért nyúl
Este egy csillag az égről a földre hull
Lelkemben lassan megpendül minden húr
Szívem lángra gyúl’ …

Ezt vártam
Ezt akartam
Eljöttem, s majdnem
Beléd is haltam
Eladom, eladom, eladom az egész világot ‘
Feladom, feladom az életet

Ő is egy lány volt
Te is egy lány vagy
Magához láncolt
Kulcsával elhagy

Őt is, eladom, eladom vigyétek tőlem
Ma eladom a lelkem az ördögnek !

Eladom, eladom, eladom az egész világot !
Eladom a lelkem az ördögnek !
Eladom, eladom vigyétek tőlem
Neki adom ha nem kell senkinek
Kiadom bérbe mert nem kell nekem se !
Eladom a világot nem jó semmire !

Eladom, eladom …
Eladom, eladom …

Éljen Ó Béla !
Lovak, s nők lovaglója
Délceg dalia
Kitől megrettenne Trója !

Ó Béla !
Fehér ménén vágtatna
Hogy Krisztina úrnőt
Megszabadítsa

Éljen Ó Béla !
Vad csődörök lovaglója
S lóra ülne még,
Ha teli nem volna gatyója

Ó Béla !
Felkel, s haját túrja
Pendül lantja húrja
Szeme villanás, nézése méla … – bús

Éljen Ó Béla !
Sok-sok jót kíván ez óda
Táborosok szója
S vár egy „óda” égett torta

Ó Béla !
Csak egy szóra
Hogy emlékezz
Miért e torta:
Éljél Ó Béla !
54 éves lettél máma …
Élj még 100 éven át
S ha kell keményen fogj munkába !