Szét nézek a világban
Megtalállak egy virágban
Szirmainak harmatjában
Szivárvány szín illatjában
Akármerre nézek, látlak
Azt hiszem, hogy te voltál az
Minden utcán, minden padon
Minden percben, minden napon
Hajad lobban
Mint a fáklya
Szívemen ég
El a lángja
Felkelek és téged várlak
Feledni én hogy tudnálak
Szétnézek a világban
Ott talállak minden zugában
Nincsen semmin,
De gazdag vagyok
Nincsen senkim
De azért van valakim
Nincsenek vágyaim
De valakire vágyok
Nincsenek céljaim
De van egy álmom:
Veled lenni
Minden áron
És nincsen válasz
De én várom
Nincsen semmim
Amit adhatnék
De megadnék
Bármit, hogy
Nevess még!
Havat hozok
Havat hozok
Messzi földről
Jó hírt hozok
Tömjént hozok
Fenyőt hozok
Faggyú gyertyát
S felragyogok…
A szónok kimondta szent nevét
Virággal illeté a rendező
Fellépett a székek fölé
Boldogan állt a nézők elé
Oly egyszerű volt az egész
A film után: kiment, felállt, mosolygott
Mint a sokszorosan ünnepelt
Nagy színésznő
Ez is játék csupán
Még csak játszik;
Hintázik, vár, remél
Megnyugszik, hintázik:
Szerep…
( Kaszim Tarek: Tangó c. film után )
Nem tűnhetsz el
Nem menekülhetsz
Nem futhatsz el
Most nem bújhatsz meg
Egyedül vagy
Nincsen aki befogad
Csöndesen állsz a tér
Közepén, csak
Bambán bámulsz befelé
– lefelé…
Eltűnnek a házak
Az utcán
Az emberek
Ujjal mutogatnak
Rád mosolyognak
S át néznek
Ha rád néznek
Most te vagy közöttük
Az idegen test
Szemük lázasan
Ufonautát, vagy
Bérgyilkost keres
De csak te vagy
S veled egy millió gond
Miről egy dicső polgár
Boldogan lemond
S ha útjukban is vagy:
Nem tűnhetsz el
Nem menekülhetsz
Nem futhatsz el
Már nem bújhatsz meg !
Sehol !
Ha vízbe estél
És nem fulladsz meg
Rá kell jönnöd
Nem hallhatsz meg
Ha a tél hidegétől
Sem fagytál meg
Nem hallhatsz meg !
Nem, nem
Nem… Nem…
Nem értem az erdők furcsa árnyát
Nem értem a fényesség dalát
S nem tudom, hogy történt ez velem meg
Miközben levél hullt a fákról
Ajkam ajkán forró rügyre lelt
Tudom nem szabad egy gyermeket szeretnem
Bár sokkal több ő, mint holmi kis leány
Nem tudom hogy benne mit kerestem
Nem tudom mit is vártam
Nem tudom miért vágtam át
A barátság frissen szőtt fonalát
Csak látom ahogy lángra gyújtja bennem
Reménytelenül vágyó, dobogó szívem
És nem hagyja nyugodni lelkem
Ő minden álmom, minden érzés, minden látomás
S egyszer majd megérzi mit éreztem
Mikor szemével úgy szépen nézett rám
Én teljes szívemből hű rabja lettem
Álmomban nemegyszer ő volt már az én anyám
Hagytam, hogy boldog lehessen
S hogy én boldog lehessek: ez volt az én hibám
Ő nem volt igaztalan velem
Pedig úgy érzem összetört mindenem
Nem tudtam, hogy az ő szemében játék még a csók
S ha megunta a játékot, könnyen feledé a vele játszót
És én nem foghattam azóta kedves kezét
Nem érinthette ujjam szép haját
S ha majd tavasszal a naplementét nézem
És egyedül megyek a mezőn a friss tehén tejért
Eszembe jut majd újra
Ahogy együtt mentünk,
Boldogan szaladtunk
Ahogy a pázsitban megpihentünk
És néztük a naplemenetét…
Ó hogy szeretem őt!
S ha kedves ajka újra megmozdulna
Csak szólna megint kedveset felém
Én érzem égben szállnék
Felhők felett szivárvány szirmain járnék
De tudom egy gyermeket szeretek
Ki mellett én gyermek talán soha nem lehetek
Mond tudod-e milyen
Mikor megmozdul minden
Felgyorsulsz hirtelen
Ahogy hat rád a hír
Eltörpül minden
Mert hatalmas leszel
És látod hogyan lép
Jövődbe a remény
Most minden pozitív
Semmi nem hideg
Semmi nem melegít
De mégis, mégis
Minden pozitív
Egy pillanat alatt
Visszájára fordult a múlt
Ahogy fülem elfogott
Néhány apócska,
Suttogó szót
Feltört lelkem
Fojtott forrásából
A szín, a hang, a kép
Most friss, illatos
Filmként pereg előttem: a lét
Igazság
Mondjál igazat
De hazugság
Merjél hazudni
Igaznak tűnő dolgokat
Hogy akinek tán
Fájna az igazság
Ne sejtsék, hogy
A vigasság
Valójában nem is igazság
Csak igaz hazugság
Minden reggel
Látok valakit
Könnyes szemmel
Látom, hogyan megy mellettem
A falon függő képeken
Falon függő végtelen
És a kép olyan védtelen
Falon függő ismeretlen
S hányszor láttam már
Az arcát
Céltalan életemben…
Elképzeltem száz alakban
Ülni láttam tán ablakban
Vagy zuhanni a felhők felé
– Képzelt szárnyakon
Ott állt mögöttem minden sarkon
Csak figyelt, csak figyelt
Csendesen
Elbújt előlem, hogy ne is lássam
Hajnali ködben, borongásban
Ő volt a múltam
Minden reggel ha felkelek
S a tükrök mellett elmegyek
Látok valakit borostásan
Látom, hogyan megy el mellettem
Ha ránézek látom
Épp felém néz
Ő én vagyok?
Ki van a képen?
Falon függő képzeletben
Ott én is más vagyok
Te is mást akarsz
Hát…
Ki van a képen éppen?
Te vagyok?
Azt kérdem mi vagyok
Mi voltam és mivé lettem?
Falon függő időtlen terekben
Kietlen helyeken
Sötét, fénytelen tereken
És mi kopog a kopott
Utcaköveken?
A múltam…
Havasak az utak
A tetőkről jégcsapok csöpögnek
De a só már marja az utakat
Szürke latyak lett
A fehér hóból
Ez lesz minden
Megrontott jóból
És miközben csöndben
Nézed a híreket
A betörő melletted
Szemfüles
Hiszen neki is meg kell
Élnie: valakiből
Havasak az utak
És elég síkosak
Erősen kell állnod
Hogy két lábon maradj
A kétkedések
A tévedések
Az elrontott képek
Az elvesztett évek
Csupa szenvedés
Az élet,
Ha szenvedve éled!
Nézz előre megint!
A rendőr megint leint
Hazamész, nem vagy egyedül
És még egy fekete korong
Forog a lemezjátszón
Valaki rekedtre ordítja magát
Egy ritka énekes
Felettébb érdekes hangján
Közben furcsa zene szól
Megérteni nem tudja senki
Csak akinek szól
S a nyitott ablakon át
Hallatszik az utca
Ahogy ontja a zajt…
Kinézek
Havasak az utak
A tetőkről jégcsapok csöpögnek
Havazik
De a só már marja az utakat